Várostörténet

Tokaj történelme összeforrott a nemzet történelmével. A város első írásos említése 1067-ben keletkezett. Tokaj vára pedig feltehetően a XII. században épült. A vár századokig vigyázta Felső- Magyarország egyik legfontosabb tiszai átkelőhelyét a tokaji révet. A vár sajnos végleg eltűnt a történelem viharaiban, ma már nem látható.

A vár és a város sorsa szorosan összeforrott, mégis Tokaj igazi rangját világhíres termékének, az aszú bornak köszönhette. A Tokaji Aszú egyik legkiválóbb méltatója XIV. Lajos, a francia "napkirály" volt. Állítólag tőle származik az a mondás, hogy "a Tokaji Aszú a borok királya, a királyok bora."

 

A város és környéke 1646-ban királyi adományként a Rákóczi család tulajdonába került. Mikor azonban a II. Rákóczi Ferenc vezette harc elveszett (1711), a király birtokait elkobozta (1715). A harcok után kamarai várossá lett Tokaj.
A király számos kiváltsággal ruházta fel a várost. Innen eredeztethető büszkén viselt címe: "Kiváltságos Tisza-Tokaj város."

A kiegyezés utáni békés évtizedekben Tokaj fejlődött, polgárosodott, a két világháború azonban ezt félbeszakította. 1944-ben először a németek, majd az oroszok foglalták el Tokajt.

 

A II. világháború után Tokaj csak lassan fejlődött, még a borkereskedelemben betöltött központi szerepét is egyre inkább Sátoraljaújhely vette át. 1952. február 1-jén elveszítette járási székhely szerepét. Városi rangját csak 1986-ban kapta vissza. Ekkortól újra dinamikus fejlődésnek indult. Tokaj bájos történelmi városként a turistákat is vonzza. A borvidék a Világörökség része.

 

A Tokaj név eredetéről

A nyelvészeti szakszótárak a magyar földrajzi neveket elsősorban valamelyik szláv, német, iráni, héber stb. eredethez kötik, holott a nyelvünket és neveinket összehangoltan vizsgálva szinte mind magyar kifejezést kapunk, csak értelmezni kell tudni őket.

Legyen az a Duna, Tisza, Dráva vagy Tátra, Mátra, Balaton. Ilyen a Tokaj név is. A magyar nyelvben a hangok és a hangkapcsolatok bizonyos jelentéssel bírnak. A Tokaj nevet két fő részre oszthatjuk: az első a ’toka’, ami nem más, mint tőke, amely gyümölcsözik, akár a bankban elhelyezett vagyon.

Ma a tőke szavunkat leginkább a szőlő állandó fás részének (ameddig visszavágják a növényt) használjuk. A név végi ’j’ vagy ’l’ hang, pedig a hely szavunk maradványa, mert a ’h’ hang sokszor eltűnik a szavakban, tehát nem helyképző, hanem maga a megrövidült hely szavunk. A ’Tokaj’ név jelentése egyértelműen tőkehely értelmű korabeli változatban.

A tőke szó pedig a ’tő’ alapszó és a ’ke’ kicsinyítő képzőből épül fel (mert sokad részére visszametszik). A ’t’ hangunk és annak természetes módosulásainak (d, gy, tz=c) jelentését egyértelműen megfigyelhetjük nyelvünkben, ami nem más, mint a hely, vagy a nap (mint teremtő Erő) valamely tulajdonsága. Jelen esetben a teremtés. A magyar az ősi kezdetektől a mai felépítményig szimbolikus nyelv, amelynek rendszere megbonthatatlan.

Rengeteg szót adott már nyelveknek, de szinte semmit nem vett át. Nagyon könnyű eszerint felfedezni azt, hogy egy szó magyar vagy nem. Ha illeszkedik e szimbolista rendszerbe, akkor igen, ha nem, akkor valószínűleg a kisszámú jövevényszavaink közé sorolandó. És mint azt a nemzetközi nyelvtudomány állítja: a beszéd kialakulása csak szimbólumokon keresztül volt lehetséges.

A zsidó és a héber szavak is magyar eredetre utalnak. Tokaj értelme: tőkehely, a helység rá legjellemzőbb tulajdonságát hordozza magában, így eredetét már nem fedi homály. dr. Lónay Gyula (Kuruc.info)

Eseménynaptár

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Elfogadom